Az öröklési jog alkotmányos emberi alapjog. Az öröklés a tulajdon átszállásának egyik formája, amely az ember halálával következik be és biztosítja, hogy a vagyon ne váljon uratlanná, abban új tulajdonos: az örökös váltsa fel.

Az öröklési jog egyik feladata tehát a vagyon gazdátlanná válásának a megakadályozása. Legalább ilyen jelentős szerepe van azonban a családi szükségletek kielégítésének biztosításában, vagyis abban, hogy a család vagyoni alapja az örökhagyó halála után se szűnjön meg. Ezt a célt szolgálják azok a rendelkezések, amelyek a törvénye öröklést a családhoz tartozó személyek meghatározott körében biztosítják, továbbá amelyek még végintézkedés esetére is védik a hozzátartozók vagyoni érdekeit. Ezek után nézzük az öröklési jog általános szabályait, amelyek a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv V. részében, s az LI. fejezetben találhatók. 

Az öröklés jogutódlás. Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre. Az öröklés az ember halálának pillanatában nyílik meg. Az örökléshez továbbá szükséges, hogy legyen olyan vagyon, amely átörökíthető. A vagyon állhat aktívák és passzívák, jogok és kötelezettségek, követelések és tartozások összességéből. Az a vagyon, amely a jogutódra átszáll: a hagyaték.   

Örökölni törvény (törvényes öröklés) vagy végintézkedés (végrendelet, hagyomány, meghagyás, öröklési szerződés, halálesetére szóló ajándékozás, rendelkezés várt öröklésről) alapján lehet. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll.

Kiesés az öröklésből

Kiesik az öröklésből, aki az örökhagyó előtt meghal, aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg, aki az öröklésre érdemtelen, aki lemondott az öröklésről, akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott, aki az örökséget visszautasította.
Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
Az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni.
A házastárs öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga is örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, illetőleg más tehertől mentesülne.
Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs haszonélvezeti joga (özvegyi jog) a kötelesrész és a hagyomány tekintetében is alkalmazni kell.

Érdemtelenség

Érdemtelen az öröklésre, aki az örökhagyó életére tört, aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte, aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.
Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult is az – az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta. Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

Lemondás az öröklésről

Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésen egészben vagy részben lemondhat az öröklésről. A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet.
A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt.

A meghatározott személy javára szóló lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása pedig kétség esetében csak a többi leszármazó javára szolgál.
Az öröklésről való lemondás – ellenkező megállapodás hiányában – a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.
A lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó a nyilatkozatát nem tett volna meg.

A törvényes öröklés rendje

Az öröklés a tulajdon átszállásának egyik formája. Az öröklési jog egyik feladata a vagyon gazdátlanná válásának a megakadályozása, a másik szerepe az örökhagyó halála utáni családi szükségletek biztosítása. Ezt a célt szolgálják azok a rendelkezések, amelyek a törvényes öröklést a családhoz tartozó személyek meghatározott körében biztosítják, továbbá amelyek még végintézkedés esetére is védik a hozzátartozók vagyoni érdekeit. A törvényes öröklés szabályait a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv LII. fejezete tartalmazza.  

Ha az örökhagyó nem tett végintézkedést, a hagyatékot a törvényes örökösöknek kell átadni. Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Az öröklésből kiesett (elhunyt) gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek. Ha leszármazó nincs, az ági vagyon kivételével a házastárs örököl.

Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülei örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói (testvérek) örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói (féltestvérek) örökölnek.

Leszármazóknak, házastársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint kieső szülő helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli.

Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részben az örökhagyó távolabbi felmenői. Ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll. Az állam törvényes örökös. A gyakorlatban a nagyszülői, távolabbi felmenői, illetőleg az állam öröklésére csak elvétve kerül sor.
Ági öröklés

Ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik. Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta. A vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt.
A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói a törvényes öröklés általános szabályai szerint örökölnek. Ha sem az ági vagyontárgyak öröklésére jogosult szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő, ha nagyszülő sincs, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra. Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyontárgyával esik egy tekintet alá.
Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki a) arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg; b) az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra; c) a szokásos mértékű ajándékra. Az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott, felélt, veszendőbe ment stb.) ági vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye. Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani.

Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni. Ha a természetben való kiadás célszerűtlennek mutatkozik, vita esetén a bíróság az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el.

A házastárs haszonélvezeti joga

Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog). Ha a házastárs új házasságot köt, haszonélvezeti joga megszűnik. A házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását. A házastársa által lakott lakásra, az általa használat berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását azonban nem lehet kérni. Természetesen az egyezség kötése nem kizárt. A házastársat a megváltásra kerülő vagyonból  - természetben vagy pénzben – olyan rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg. A megváltást a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni.

Egyéb rendelkezések

Az örökbefogadott – az örökbefogadás fennállása alatt – az örökbefogadó vér szerinti leszármazójaként örököl, és megilleti az öröklés joga a vér szerinti rokonai után is. Az örökbefogadott után – ha az örökbefogadás az örökbefogadott életében nem szűnt meg – leszármazó és házastárs hiányában az örökbefogadó, illetőleg annak rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint. Ha az örökbefogadott után sem az örökbefogadó, sem annak rokona nem örököl, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai. Titkos örökbefogadás esetén az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között – az örökbefogadás fennállása alatt – nincs törvényes öröklési kapcsolat.

Osztályrabocsátás

Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs (kiesése esetén a leszármazója) köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta (osztályrabocsátás). A szokásos mértékű ajándékot, valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.

A hagyaték, valamint az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta juttatáskori értékének összeszámításával nyert együttes érték megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani az egy-egy örököstársnak jutó részt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket. Ha az osztályrabocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrésze így kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, a többletet azonban visszatéríteni nem köteles. Ilyen esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak, valamint adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.