Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni

[2003. évi CXXXV. Törvény (Ebktv) 1. §].

Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez.

Alapvetően tehát az egyenlő bánásmód követelménye az egyik oldalon negatív kötelezettséget jelent: a kötelezettek nem sérthetik meg mások egyenlő emberi méltóságát. Jogosulti oldalon ugyanakkor ez azt eredményezi, hogy mindenkinek jogosultságként kikényszeríthető igénye van arra, hogy őt egyenlő méltóságú személyként kezeljék. Ennek megfelelően az államnak az egyenlő bánásmód követelménye tekintetében a jogsérelmet elszenvedők számára elsősorban a jogsérelmekkel szembeni fellépés eszközrendszerét kell biztosítania.

A törvény az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban arra törekszik, hogy a jogrendszer egésze tekintetében, általános jelleggel határozza meg az egyenlő bánásmód jogosultjait, kötelezetteit, valamint az egyenlő bánásmód követelményének tartalmát. A törvény emellett biztosítja azt is, hogy a jogsérelmet szenvedett személyek minden esetben megfelelő közigazgatási jogi eljárás igénybevételével léphessenek fel a jogsértőkkel szemben.

A törvény az egyenlő bánásmód követelményének szektorális kérdéseire is kitér, ennek megfelelően egyaránt foglalkozik a foglalkoztatásban, a szociális biztonság és az egészségügy területén, az oktatásban vagy a lakhatási ügyekben, illetve az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybevétele során megjelenő hátrányos megkülönböztetéssel.

Egyenlő bánásmód a foglalkoztatásban: Az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató köteles megtartani a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében.

Az Ebktv. 21.§-a szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz
-    a munkához való hozzájutásban (nyilvános álláshirdetésben),
-    a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben;
-    a foglalkoztatási jogviszony létesítésében és megszüntetésében;
-    a képzéssel kapcsolatosan;
-    a munkafeltételek megállapításában és biztosításában;
-    a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben;
-    az előmeneteli rendszerben;
-    a kártérítési, valamint a fegyelmi felelősség érvényesítése során,
-    munkabér és egyéb juttatások megállapításában és biztosításában, tekintettel arra is, hogy az Alkotmány 70/B. § bekezdése szerint egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga, továbbá a Munka Törvénykönyv (Mt.) 142/A. § (1) bekezdésének az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása során az egyenlő bánásmód követelményét előíró rendelkezésére.

Nem jelenti viszont az egyenlő bánásmód követelményének megsértését
-    a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés,
-    a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.

Minden esetben sérti azonban az egyenlő bánásmód követelményét a munkabér és juttatások megállapítása során a munkáltató által a személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, illetőleg  nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása miatt alkalmazott közvetlen hátrányos megkülönböztetés.

Vajon maradéktalanul betartják-e az egyenlő bánásmód részben ismertetett szabályait a munkáltatók? Az olvasók tapasztalatára, ismeretére bízom a konkrét választ.